|
Bemutató: 2008. március 21. Vívóterem
Schiller 1787-ben készült el a XVI. Századi spanyol
udvari környezetben játszódó Don Carlos-szal. E művében a prózáról
áttért a patetikus-retorikus drámai jambusra.
Don Carlos, a
fiatal trónörökös, lázadó és rajongó ifjú hős, szerelmes
mostohaanyjába, apja feleségébe, Erzsébetbe. II. Fülöp erről a
vonzalomról nem kíván tudni, de az udvar intrikusai, hogy az apát
végképp szembefordítsák fiával, a királyt a trónörökössel, tudomására
hozzák. A fiút szinte felőrli a feladat, hogy egyszerre feleljen meg az
apa birodalmi elvárásainak és barátja, Posa márki lánglelkű eszméinek.
Posa
márki, a szabadság megszállott apostola. Gondolatai – Schiller korában,
a francia forradalom kitörése előtt – veszélyesen időszerűek. Posa
államelméleti nézetein keresztül a drámaíró saját szabadságeszméjét
fogalmazza bele az abszolutisztikus spanyol udvar világába.
Fülöp
király alakját Schiller merészen formálja át, egyszerre láttatva a
birodalom erőskezű, könyörtelen uralkodóját és a világot átfogóan értő,
értelmező politikust. És az apát, aki kíméletlen eszközökkel próbálja
fiát utódjává nevelni.
CARLOS:
Nem! Nem! Beszélek!
Maga enyém volt – a világ előtt
Nekem ígérte két nagy trón szava,
Nekem szánta a természet s az ég,
És Fülöp, Fülöp elrabolta tőlem…
ERZSÉBET:
Az ön apja.
CARLOS:
Az ön férje.
ERZSÉBET:
Ki önt
Teszi a legnagyobb birodalom Örökösévé.
CARLOS:
Önt pedig anyámmá.
ERZSÉBET:
Úristen! Maga őrjöng…
Don Carlos MAKRANCZI ZALÁN
II. Fülöp SERESS ZOLTÁN
Posa márki ILYÉS RÓBERT
Királynő TOMPOS KÁTYA
Eboli VARGA ANIKÓ
Alba KÁLID ARTÚR
Domingo GADOS BÉLA
Továbbá: GILÁNYI ZSÓKA, CSUHA BORI,
BARTA ÁRPÁD, MAROFKA MÁTYÁS
Díszlet: MENCZEL RÓBERT
Jelmez: GYARMATHY ÁGNES
Dramaturg: VÖRÖS RÓBERT
A rendező munkatársa: KOLICS ÁGOTA
RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
|