Március 30.

2007 április 10. | Szerző: |

  Christopher Hampton




Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal közös produkció

Szereposztás






















Philip: Szervét Tibor m.v.
Donald: Haás Vander Péter
John: Bank Tamás
Celia: Szőlőskei Tímea
Braham: Jánosi Dávid
Elizabeth: Solecki Janka m.v.
Araminta: Fábián Anita























Rendező: Valló Péter
Jelmeztervező: Dőry Virág
Játéktér: Valló Péter
Dramaturg: Sediánszky Nóra
Fordító: Sediánszky Nóra
Asszisztens: Harsányi Zsolt








Előadás ismertető:

Valamikor a XVIII. században született egy darab, melynek hőse idealizmusát, a világgal szembeni elvárásait, hősiesen naiv és az emberi társadalom keretei között megvalósíthatatlan morális programját csupán konok következetességgel véghezvitt, szikár és keserű “ember-gyűlölőként” tudta leképezni és megélni. Valamikor a XVIII. században született egy darab, ami szellemes és kegyetlen komédia kereteibe ágyazva sötét és illúzók nélküli képet festett korának valóságáról, a világban uralkodó negatív törvényszerűségekről, a kialakult struktúrák kétségbeejtő megbonthatatlanságáról – miközben a sorok között ott bújkál a kétségbeesett remény, hogy mindez talán mégsincs mindig így… Valamikor a XVIII. század folyamán született egy darab, amely nagyon sok huszadik századi interpretáció szerint egy nem különösebben szerencsés, állandó szerepvállalási gondokkal küzdő réteg, az értelmiség helyzetét boncolgatja és világítja meg sötét humorral és dermesztően éles fénnyel. Christopher Hampton, kortárs angol drámaíró a maga darabjában szintén a világ megbonthatatlannak látszó struktúráit vizsgálgatja, az értelmiség helyzetének sajátos problémáira, ellentmondásaira próbál választ keresni, s mintegy tiszteletadásként a láthatóan szeretett és becsült francia elődnek, megteremteni a Mizantróp e századi változatát. Philip, az idealista görcsösen meg-megújuló, szorongásból és reménykedésből táplálkozó, következetes “ember-szeretete” éppolyan idegen, értelmezhetetlen és nevetséges a környezete számára, mint a Mizantróp tökéletesség-mániája, keserű kirohanásai. Ráadásul Hampton a jelen értelmiségének számára még csak mozgásteret sem lát igazán , a hatalmas indulatok megszelidülnek, a kegyetlen életjátékokat kellemes környezetben, kicsi és intim terekben játszatja el. Az angol irodalomra annyira jellemző társalgási vígjáték formájában, sziporkázóan szellemes szópárbajok kereszttüzében, elegáns, finom, helyenként abszurd humorral mutatja meg “korunk hőse” Philip szeretetreméltó és torokszorító csetlését-botlását egy, az eszményektől olyannyira távol eső világban.

 


Some New Songs



Fellépés ideje: 2007.03.30 23:10
Fellépés helye: Makadám Klub

Közreműködők:
Harcsa Veronika – ének
Blaho Attila – zongora
Oláh Zoltán – bőgő
Bágyi Balázs – dob

Kreatív Alkotók:
Zeneszerző, szövegíró: Harcsa Veronika

A program leírása:
Az együttes az énekesnő jazz szerzeményeit játssza: érzékeny, intim hangzású
smooth jazz dalokat és kirobbanó energiájú kollektív improvizációkat. A zenekar tagjai remekül kiegészítik egymást: Blaho Attila modern, pulzáló zongorajátéka,
Bágyi Balázs légies dobolása és Oláh Zoltán swingből építkező, energikus bőgőzése körülöleli az énekesnő hangját.

A fellépő leírása:
Harcsa Veronika a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakának hallgatója.
A jazz quartet második albuma, az énekesnő szerzeményeivel nyáron jelenik meg.
A jazz mellett számos más műfajban is hallható. Fellépett a tavalyi Fringe Fesztiválon
díjat nyert Off Társulat Fészek című darabjában és az Erik Sumo Band énekese.

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!